Chapter 58

Sziasztok!


Na a fos idő ellenére mi megpróbálkozunk ezzel a bicikli túrával, aztán alakul, ahogy alakul.
Hoztam frisset, mert igen. :D
Nem rizsázok, nagyon köszönöm mindenkinek a kommentárokat.
Arra jöttem rá, hogy én az elején hónapokig nem kaptam kommentárt a történetemért, aztán jöttettek, egyre többen írtak pár sort, és akkor nagyon jól esett, teljesen el voltam ájulva. Aztán megszokottá vált az egy két komment, később a három, négy, és minél többet kaptam, annál többet akartam.
Borzalmas mennyire telhetetlenek az emberek, és higgyétek el nem direkt, csak valahogy vágyom az elismerésre, a véleményekre, sajnálom, ha a kiborulások amik voltak önzőnek, és kapzsinak hatottak, nem akartam, csak ha fogyott a szokott kommentár szám, mi tagadás, fájt.


Csak onnan jött most, hogy ugye nyár van, ti is nyaraltok, és kevesebb kommentárt kapok, de nem várok többet, mert már ígyis sokkal több támogatást kaptam tőletek, mint amit valaha el tudtam volna képzelni.


Hisz béna kis írásom van, de enyím, és nagyon örülök, hogy vannak olvasóim. :D


Na jól van, megyek már, csak még Katának annyit, hogy dehogy haragszom, hogy nem írtál, de borzasztóan örültem a  kommentárodnak, annak, hogy megtudtam mindig elolvastál, szóval köszönöm, és hurrá Killának, aki második helyezést ért el, egy kritika író versenyen, és nagyon ügyes vagy, mert sokáig vezettél is! :)


Gratula!

Éééés még Orchidée-nek is nagyon nagy Gratuláció egy pályázat második helyezéséért! :)

Fejezet!!!! :)

Csók, és hibákért, sorry! :)

Memories

/Emlékképek/

 

Nem akartam elhinni. Miért Tyler? Hogy került ide? Mit művel Kat? Tönkre fog tenni, beleőrülök.

Tyler, miért hagyta magát?

A nyögéseim betöltötték az üres teret, az egész erdőt, éreztem, ahogy egyre forróbb lesz minden, hogy már nem bírom, és akármennyire nem én vagyok, az én testem az, amit most a kielégülés felé hajszolnak. Az én testem az, amit eltölt a mámoros remegés, majd amiben minden izom megfeszül, hogy aztán megadja magát a gyönyörnek, és megkönnyebbülve omoljon az erős férfi karok védelmező tartásába.

A földön feküdtem, mikor magamhoz tértem. Furcsán egyedül éreztem magam, mintha valami hiányzott volna. Felültem, és körbekémleltem. Emlékeztem az estére, emlékeztem Tylerre. De miért csináltam?

Katherine…

„Hol vagy?”

Kongott az ürességtől, és a hallgatástól a belsőm.

Felálltam, és abban a pillanatban egyszerre kigyulladt körülöttem egy csomó gyertya. Körbe vettek, rést sem hagyva maguk mellett sorakoztak, olyan érzést nyújtva, mintha sosem akarnának kiengedni.

„Katherine, elég a játékból!”

Tettem egy lépést előre, és semmi nem történt. Bátorságot merítve léptem még egyet, így átlépve az egyik gyertyán, de amint kijjebb ért a lábam, mint a kör, egy erő visszarántott, és lenyomott a földre.

-          A francba! – sziszegtem, és újból felálltam, de ezúttal nem léptem többet, tudtam, hogy esélytelen harcolnék.

Léptek zaját hallottam, ahogy megnyikordul a parketta a bal oldalról, odakaptam a fejem, és azt a lányt láttam bejönni, aki kint fényképezőgéppel indult meg felénk.

-          Szia Kathelin!

-          Katie – néztem a szemébe, miközben ő lassú, ráérős mozdulatokkal araszolt felém.

-          Brooke vagyok.

-          Boszorkány – jelentettem ki.

Felugrott a szemöldöke, és egy pillanatra megtorpant.

-          Ezt honnan veszed?

-          Gyertyák – böktem oldalra a fejemmel.

-          Nem volt nehéz – vont vállat, és lerakott elém egy könyvet.

Pár percig csak lapozott, és magában dudorászott, én pedig mindvégig a szabadulásom tervein gondolkodtam, és mértem fel minden lehetőséget.

-          Kath?

-          Hm? – pillantott fel szórakozottan.

-          Kath hol van?

-          Benned, még egy kicsit, csak elhallgattattam.

-          Mi? Hogyan?

Akaratlanul is felé kaptam, és előbbre hajoltam, így viszont megint átértem a gyertya fölött, ami egy újabb földhöz vágást eredményezett.

-          Hé, óvatosabban! Nyugi!

-          Jól van, bocs, hogy ki akarok szabadulni… - morogtam miközben újra feltápászkodtam.

-          Jól vagy? – emelte felém a kezét, de én elkaptam a sajátom. – Most mi van? – sóhajtott fel.

-          Nem igazán szoktam hozzá, hogy ha valaki meg akar ölni, akkor érdeklődve nyújtsa felém a kezét.

-          Akkor bocs… - emelte fel védekezőn maga elé a kezét, és visszaguggolt a könyv elé.

Dúdolva lapozgatott, engem pedig hirtelen régi emlékek rohantak meg.

-          Ismerem ezt a dalt – néztem rá hitetlenkedve.

Lassan nézett fel rám, a felismerés hirtelen suhant át az arcán.

Lágyan kezdte a dalt, a hangja gyönyörűen betöltötte a teret, én pedig lágyan ringatóztam a dalra, ami melegen körülölelt, és melengetett.

-          Magyar népdal – suttogtam magam elé bambulva miután végigénekelte tökéletes magyarsággal a Tavaszi szelet.

Furcsálló tekintettel nézte az arcom, mire váll rántva elmosolyodtam.

-          Budapest, sok, sok éve.

A múltba révedtem, ahol láttam magunkat, a családomat együtt, boldogan, egy új élet reményében fürdőzve. Elmosolyodtam a képen, és kimerengtem az ablakon.

Telihold volt, és a felismerés késként hasított belém.

-          Nem! – kiáltottam fel, és egy újabb reflexszerű mozdulattal ki akartam lépni a fényes börtönből.

-          De, és már elkezdődik. Sajnálom – nézett rám őszinte tekintettel.

-          Tyler miért feküdt le Katherine-nel? – tartottam még fel, láttam, hogy indulni akar.

Lassan visszafordult, és lehajolt.

-          Minden férfi egyforma, és egy kis plusz varázslat, máris kész a hadművelet.

-          Hadművelet? – szaladt fel a hangom, de nem méltatott válaszra.

Kiment a szobából, és pár perc múlva visszatért Kat testével.

-          Kezdjük, mielőtt megbánom – mondta halkan, inkább magának, mint nekem, majd belekezdett a kántálásba. - Est autem praeter duos discerpens animarum post alterum in pulverem et cineres.

Idegesen járkáltam fel, és le a kis körben, minden erőmmel a kiszabadulásom mi voltján töprengve, de semmi. Nem volt a kezemben semmi használható.

Lehajoltam, és megfogtam a gyertyát, azzal a tervvel, hogy lassan felemelem, és megdobom vele Brooke-ot.

De a gyertya ott maradt, a szavak tovább ömlöttek a szájából, én pedig egyre jobban kétségbe voltam esve, ötlet nélkül, összeugrott gyomorral, remegő végtagokkal ide-oda kapkodtam a pillantásom.

-          Unum corpus, unus spiritus, nec subsidiarietatis moriuntur, sic Katie pereant boni post mala, malum Katherine – motyogta lecsukott szemmel.

Hirtelen estem össze, mintha csak kihúztak volna alólam egy szőnyeget. Hanyatt vágódtam a földön, és láttam, ahogy a gyertyák nagyobb lángon égnek.

Már nem számoltam a másodperceket, nem érdekelt, hogy beszél-e még a boszorkány, amikor meghallottam egy másik hangot az ajtóban.

-          Lorem ipsum dolor sit amet veneficia, ex maledicto, cum moriens reducebat Nullam pretium permanserunt vivere solo Katie.
Get tenebris omnia magica nihil mali in eo non cadunt in finem exitus.

A szöveg gyors volt, és monoton, a haraggal, és édes mámorral kevert arckifejést néztem Klauson, miközben két sikítás is egyszerre hangzott fel.

Oda akartam nézni, de teljesen lekötött Damon jelenléte. Mintha csak egy látomás lett volna, egy gyönyörű megmenekülés jelképe. A szemét végig az én szememen tartotta, tekintete tele volt haraggal, félelemmel, és féltéssel.

Megment. Újra.

Brooke még felállt, közém, és Damon közé állt, a könyvből pedig előhúzott egy borítékot, de éppen akkor újabb sikoly hagyta el a torkát, és összeesett.

A boríték lassan hullott ki a kezéből, a benne lévő tartalom pedig minden irányba szétszórva ordította az arcomba, hogy hazug.

Megrökönyödve néztem végig a képeken, amin meztelenül, Tyler ölelve, csókolva, húzom magamhoz, ahogy átadom neki a testem, ahogy a gyönyörtől elalélva pihegek a mellkasán.

Ezt nem hiszem el…

Ez… ez nem én vagyok. De a vak is láthatja, hogy a képeken pontosan én csókolom meg a vérfarkast. Hogy én mosolygok bele a csókokba.

Ez volt hát a bosszú…

Damonre révedt ijedt tekintetem, aki faarccal bámulta a földön szétszóródott bizonyítékokat. Lassan sétált oda az egyikhez, és a kezébe vette. Másodpercekig némán tanulmányozta majd, rám emelte csalódott tekintetét.

Nekem a másodpercek is óráknak tűntek, de ha kihagyhatom azt a szívbemarkoló pillanatot, amit a pillantásával okozott, akkor akár órákig is nézhette volna őket.

Éreztem, ahogy befacsarodik a szívem, ahogy kicsordul egy apró könnycsepp, és végigszántja az arcom. Nem okozhatok neki fájdalmat.

Most mégis itt állt előttem teljesen megsemmisülve, becsapva, és nem mondhattam, hogy az nem én vagyok.

-          Sajnálom – tátogtam némán, könny áztatta arccal, de addigra elkapta a tekintetét, és karót döfött Katherine testébe, Brooke és Klaus szívébe.

Klausnak feleszmélni sem volt ideje, olyan villámgyorsan történt minden.

Aztán egy pillanat alatt megfordult a világ.

-          Menjünk – mondta, és felém nyújtotta a kezét.

Megragadtam, és amikor felrántott a mellkasának ütközve elnevettem magam.

-          Mi olyan vicces? Ilyenkor sokkos állapotban szoktál lenni – morogta a férfi egykedvűen. - Amúgy meg szívesen, megint.

-          Mit? – pislogtam rá, és melegen elmosolyodtam. Eszméletlen jól nézett ki ez az idegen. – És ki vagy te?

*Első szöveg jelentése: Szakadjon szét most ez a két lélek, élje túl egy, legyen a másik por, és hamu. Egy test, egy lélek, nincs több másodlagosság, haljon, hát Katie, pusztuljon el a jó, élje túl a rossz, a gonosz Katherine.

Második szöveg: Pusztuljon a gonosz varázslat, tűnjön az átok, éljen a haldokló, pusztuljon a gonosz. Haljon a vámpír, és a boszorkány, éljen az ember, Katie. Legyen vége a varázslatnak, legyen minden a régi, éljen, akinek élnie kell.