Sziasztok! Bocsánat, ha bármi elütési hiba lenne benne, meg a sok szóismétlésért, de ma nagyon, nagyon rossz napom volt, és fáradt is vagyok. :) Egy kicsit rövidebb lett. Jó olvasást!
Kései tánc
A levél üres volt, vagyis hogy pontosítsak, lukacsos. Apró, csőr alkotta lyukak, amikkel nem tudtam mit kezdeni, betudtam annak, hogy a madár repülés közben kiejthette a csőréből, és így mindig más helyen kapta fel, azért lyukas mindig máshol. A délután többi részében elmondtam Haylinek , minden részletét az Iannal való találkozásomnak.
A napok lomhán, lassan teltek, semmi nem történt, így kezdtem úgy érezni, mintha megint egy normális életet élnék. Az ablakom reggelente még mindig nyitva voltak, de előfordultak melegebb napok, amikor este is úgy hagytam őket. Minden éjjel, lefekvés előtt egy utolsó pillantást vettem az ablakom mellett álló fán ülő madárra.
Ott volt. Mindig, amikor lefeküdtem. Nagy fekete gombszemeit le sem véve rólam bámult, úgy nézett, mintha ismerne.
Elmúlt az az időszak, amikor a csajok a suliból minden nap azt figyelték, vajon Ian és társai merre is lehetnek a városban, helyét átvette a félelem, a sok haláleset híre. Danville környékén egyre több halálestről kaptunk hírt. A helyi híradó ezzel volt tele. Mind állattámadás áldozatai lettek. Voltak, akik látni vélték, ők farkasokat emlegettek.
Akárhányszor meghallottam, hogy ezek az állatok támadtak meg embereket, eszembe jutottak Ian szavai.
Ezek után sosem mentem ki este egyedül az utcára, és bezártam minden ajtót.
Közeledett a suli bál időpontja, Jake elhívott, és számomra újra csak egy normális élet volt a sok közül.
- Katie valamit csinálj már magaddal!
- Mi? Mért? – Ültem fel.
Haylivel fogtunk 2 takarót, és a jó időre való tekintettel kifeküdtünk a kertbe, hogy a hosszú téli hónapok után élvezzük a napfényt, ami végre langyosan, majdhogynem melegen simogat.
- Mert már vagy második napja úgy vigyorogsz, mint akinek fizetnek érte – húzta el a száját. Elkaptam róla a tekintetem, becsuktam a szemem, és hátrahajtott fejjel visszafordultam a naphoz.
- Nem tudom, mért zavar. Várj, tudom! Mert Ian holnap elmegy, és még mindig nem találkoztál vele – röhögtem csukott szemmel, mire azon kaptam magam, hogy a könyököm kibicsaklott, a földön fekszem, a fölöttem térdeplő, vigyorgó Haylivel.
- És ha most agyrázkódást kapok? – nyúltam a fejemhez. Szerintem holnapra púpom nő.
- Akkor csak még rosszabb leszel. Elmegyünk ma táncolni?
- Ha megyek, akkor abba hagyod a piszkálásom?
Bőszen bólogatott. Gyorsan összekaptuk kintről a cuccokat, Hayli hazament és megbeszéltük, hogy este 7 körül találkozunk. Azt utálom ezekben a készülődésekben, hogy sosem tudom, mit vegyek fel, hogy egyáltalán azon kell gondolkoznom mit vegyek fel. Haylivel úgysem vehetem fel a versenyt. Végül, és 20 ruha felpróbálása után, egy rózsaszín hosszított fölső mellett döntöttem, egy egyszerű fekete nadrággal, és egy magas sarkú cipővel. Hajamat egyszerűen kiengedtem, kicsit hullámosítottam. Készen álltam, hogy ma este egy jót bulizzak.
Barátnőm pontosan érkezett, egyből el is indultunk.
Nevetve mentünk be a klubba, és egyből a táncparketten pörögtünk, egymással táncolva. Egyre több szempár szegeződött ránk, ami csak fokozta a jókedvemet, mindamellett, hogy Hayli így hamar beszerezhet egy pasit. A harmadik áttáncolt szám után leültünk az egyik sarokasztalhoz, hogy igyunk valamit.
- Figyelted, hogy rád van állva az a csávó, ott? – mutattam a tömegbe egy fekete inges fiúra.
- Aha. Helyes, nem? – vihogott nekem dőlve.
- Sziasztok! Mit hozhatok?
- Egy gin tonikot, és…- néztem Haylire.
- Én vodkanarancsot kérnék – mosolygott.
- Örülök, hogy elrángattál ide – mondtam neki, majd elkezdtem szürcsölgetni az italt, amit kihoztak. Ekkor láttam meg, hogy az a fiú, aki Haylit nézte, most felénk tart. – Hé, figyelj! – löktem meg.
- Szia! Chris vagyok, jössz táncolni? – villantotta fel a legdögösebb mosolyát. Hayli egyből elájult. Rám pillantott, mire bólintottam.
- Persze – és már a parkett felé tartottak.
Mosolyogva néztem őket, ahogy Hayli egyre jobban belejött a pasi megbolondításába.
Igazán mindent bevetett.
A szívószálamon keresztül már nehézkesen jött az ital, elfogyott. Megittam kevesebb 2 perc alatt, egy pohár gin tonikot. Már kezdtem érezni is, amikor egy sötét kalapot viselő, rövid hajú alak ült be Hayli helyére.
- Bocs, de itt ülnek – szóltam oda neki, mire felemelte a fejét, hogy lássam az arcát.
Rám mosolygott és kedvesen csak ennyit szólt:
- Tudom.
- Ian, te mit keresel itt? – csattantam fel, ahogy felismertem.
- Bulizom, – válaszolt halkabban – ahogy te is.
- De ne az én asztalomnál. Ha valaki felismer, nekem végem. És neked is.
- Az hagy legyen az én gondom – mosolygott, majd a tekintete a poharamra tévedt. Intett a kiszolgáló lánynak, aki aztán máris hozta a következő italom.
- Nem kellett volna.
- Szívesen.
- Ugye tudod, hogy nem fogsz tudni leitatni? – mutattam rá, miközben bekaptam a szívószál végét.
Hangosan felnevetett.
- Sejtettem, de ne bízd el magad. Korai az este.
- Ugye nem hiszed, hogy velem töltöd az estédet? – kérdeztem, mire csak nevetve megrázta a fejét. – Nem félsz, hogy felismernek? És mért ültél hozzám?
- Túl sok kérdés Katie, túl sok.
- Akkor tessék itt a következő! Honnan tudod a nevem?
- Gyere!- húzott fel a padról, és belevezetett a táncoló, őrjöngő tömegbe.
Elkezdtünk táncolni, én pedig egyre jobban éreztem a megivott alkohol hatását. Feloldotta a gátlásaim, olyan mozdulatokat is megengedtem magamnak, amire még otthon sem csináltam volna meg. Nevetve fordultam szembe vele, hogy kezemet a nyaka köré fonva ringassam a csípőm. Tekintete forrón égette az enyémet, majd lassan végig hordozta rajtam a tekintetét.
Rámosolyogtam és véletlenül letévedt a tekintetem a szájára, de amikor újra felpillantottam láttam, hogy az ő szeme is máshol járt. Elkaptam a tekintetem, amikor láttam, hogy az arcomra néz. Hátranéztem és láttam, hogy Hayli engem keres körbe-körbe pillantva. Ránézett a poharamra, látta, hogy félig van, így leült az asztalhoz, de közben folyamatosan a tömeget fixírozta a tekintetével.
Vége lett a számnak, megálltam, és Ianre néztem. Hátrafelé böktem a fejemmel, Haylire pillantott, majd újra rám. Széles vigyor ült ki az arcára, felém hajolt, nyomott egy apró puszit az arcomra, és már el is tűnt. Egy másodperc múlva, már akárhova néztem sehol nem láttam.
Elindultam a barátnőm felé és lehuppantam mellé.
Dolgozott bennem az alkohol, meg azt hiszem Ian is kiváltott belőlem néhány millió mikrogramm Endorfint.
Nagyot sóhajtottam. Hayli egyből kérdő tekintettel fordult felém.
- Ki volt az a fiú, akivel táncoltál?
- Hmm…senki. Most ismertem meg, ő kérte nekem az italt is. Mi van a Chriseddel?
- Pff, ne is mond. Az egy…
- Oké. Menjünk?
- Igen, az jó lenne – halványan elmosolyodott, majd a kabátjainkat magunkra véve elindultunk a kijárat felé.
Nagyon lehűlt az idő, szorosan összehúztam magam, és Haylibe karoltam.
- Nem jön értünk a bátyád?- kérdeztem reszketve.
- A következő utcában bulizik, már csak odáig kell elmennünk.
Vacogva bólintottam, és követtem őt az utcán. Hirtelen megtorpant, és vele egyetemben én is. Egy kutya állt előttünk. Nem a játékos fajtából. Füleit hegyezve, farkát behúzva nézett minket. Hayli lépett felé egyet felemelt kézzel, de a kutya felmordult, és hátrébb ment. A lámpafény megvilágította az egész alakját. Nem kutya volt. Farkas.
- Hayli ez egy…
- Tudom. És azokat nézd!- mutatott egy újjal előre.
Még több farkas gyűlt mellé, mind egymás mellé álltak, elzárták az utat. Lassan hátráltam, mire az egyik hátracsapta a fülét, és rám mordult. Kővé dermedtem. A félelemtől már megszólalni sem mertem, vártam, hogy valami csoda folytán elmenjenek, és ne történjen velünk semmi. Megnéztem őket, és mintha mindegyik csak engem nézett volna. Egyik szempár sem szegeződött a barátnőmre, én voltam a célpont. Gyorsan kapcsoltam
- Hayli, lépj hátra egyet!
- Megvesztél? Nem láttad mi történt az előbb?
- Bízz bennem. Ezek mind engem néznek, te nem érdekled őket. Kérlek! Lépj hátra.
Lassan megtette. A farkasok nem mozdultak.
- Oké. Most menj! Menj el, és hívj segítséget. Gyerünk!
Hallottam a távolodó lépteit és valamelyest fellélegeztem. Már csak magamért kell aggódnom. Mintha érezték volna, mire gondolok egy emberként kezdtek felém közeledni, hátracsapott fülekkel, morgó pofákkal.
- Ne, ne…Jó farkas, izé...jó farkas – motyogtam nekik, mire felcsillant a szemük. Fura ugató hangot adtak ki. Mintha értették volna, amit mondtam és kinevettek. – Most komolyan rajtam röhögtök?
Felmordultak és készültek rám ugrani, amikor két fekete alak vált ki a sötétségből és a farkasokra vetették magukat.
Hát ilyen függővéget! -.-" xD csak azért nem szeretem az ilyen befejezést, mert a következő fejezetig fogom a fejem a falba verni. :DD Érdekes volt a tánc, de hogyhogy Hayli nem ismerte fel Iant? Várom mi lesz a farkasokkal!!! :D Siess a következővel.
VálaszTörlésJa és egyébként nem vettem észre elütést, vagy gyakori szóismétlést! ;)
Pussz, és csak így tovább! Killa
Köszönöm, hogy írtál.
VálaszTörlésAnnyira jóóól esik.:D Szóval, köszönöm!
Igyekszem, és te is frissíts!:)
Kiraktam képet, közkívánatra!