Chapter 13

Sziasztok!
Lehet, hogy ezzel a résszel nem okozok mindenkinek eufóriát, de kellett ilyet írnom. Lesz majd ennél még jobb is!:) Jó olvasást! Csók; Kinga

“Two Futures, Two soul mates… too much for any one person.”

Halk suttogásra ébredtem. Felpillantottam, aztán vissza is csuktam a szemem, és a bal oldalamra fordultam.
      - Ébredezik. El kell neki mondanunk.
      - Elena jobb, ha ebbe nem szólsz bele!
      - Damon vegyél vissza!
Késő. Már nem bírtam visszaaludni. Emlékképek villantak be, mire még szorosabban magamra vontam a takarót. Valószínűleg a reggelig tartó beszélgetés egyik órájában aludhattam el. Csak remélni tudtam, hogy nem pizsamában vagyok.
Csukott szemmel felkönyököltem, és előre meredtem.
      - Mit kerestek még itt? - Nyögtem.
      - Nagyon hülyén nézel ki.
Ezt a hangot már ismertem. Damon.
      - Katie el kell menned a városból - mondta csöndesen Stefan.
      - Hogy mi? - Pattantat fel a szemem, felváltva néztem mindhármukat.
      - Veszélyben vagy. A farkasok bármikor feltűnhetnek, és bár most volt telihold, nem vagy biztonságban.
      - Álljunk meg! Oké, azt az este folyamán megértettem, hogy ugyanúgy vannak vérfarkasok, mint a sorozatban, meg valami átok is, ami szintén igaz, és abban te vagy, igaz?- mutattam a lányra.  - De az nem okés, hogy hogyan kerülök a képbe.
És ha már én beszélek, folytatom.
Damon színpadiasan felsóhajtott, és az ágyamra dobta magát.
Én felkeltem, és az ablakhoz álltam.
      - Azt hiszem egész jól fogadtam. Komolyan. Egyik pillanatról a másikra megtudtam, hogy léteznek vámpírok, akik filmben szerepelnek, hogy léteznek vérfarkasok, és már négyszer megakartak ölni. Nem tudom mi közöm hozzátok, vagy ehhez az egészhez, de elég. Amíg nem bukkantatok fel, nem akartak megölni. Nem mondom, hogy nem untam az életem, mert meg kell mondjam, úgy éreztem mintha nem történne velem semmi. De most inkább az kétszer unalmasabban, mint ez az élet. Nekem ez sok. Sajnálom - fordultam újra feléjük.
      - Jól van. Megértem - állt fel Stefan. - Ha mégis meggondolnád magad, tudod hol keress.
      - Nem fogom - zártam le, és a padlóra szegeztem a tekintetem.
Miközben Stefan elment mellettem egy pillanat erejéig a vállamra tette a kezét, aztán kiugrott az ablakon. Damon szikrákat szóró tekintettel mért végig, felmordult, majd ő is kivette magát. Végül már csak Elena és én maradtunk  a szobában. Elém lépett, és megfogta a kezem.
      - Tudom, hogy félsz. Azt is, hogy mit érzel most. Valamit még el kell mondjak, remélem nem árulok el sokat. Minden filmnek van alapja, háttere, akár a mienknek. A vámpíros filmek mindig igaznak bizonyulnak.
Értetlenül meredtem rá, mire megölelt, és már csak egyedül álltam bent.




Két napot voltam még otthon, aztán jött a hétvége, bőven volt időm mindent kitalálni. Nem értettem mit akart mondani Elena, így azon nem rágtam magam. Miután elmentek, mintha fellélegeztem volna. Nem érzetem magam veszélyben, és a hangulatingadozásaim is minimálisra csökkentek. Nem lopakodtak farkasok a szobámba, nem akart senki megölni. Mindkét nap mosolyogva keltem fel, hálát adtam az égnek, hogy visszatérhettem az életemhez. Örültem neki, hogy unalmas, nem vágytam Elena életét élni.
Első nap vonakodva akartam elfogadni, hogy nincsenek már a városban. Féltem, hogy túl sokat jelentek nekik, hogy nem fognak elmenni, de nem jelentkeztek. Nem ők voltak a téma, nem látta már őket senki, szombatra már végképp megnyugodtam.
Hayli, és Jack is jól voltak, mint másnap kiderült. Úgy emlékeznek romlott volt az étel, kihívtam a mentőket, és ezért volt nagy felfordulás. A lényeg, hogy jól voltak.
Hayli újra a régi volt, imádtam, hogy ugyanaz a csaj néz vissza rám, mint napokkal ez előtt, amikor még minden jó volt. 
Szinte álomnak tűnt az elmúlt pár nap. Egy rossz álomnak, ami egy fanatikus rajongással kezdődött. Otthon újra csak hárman voltunk, mindenki elfelejtette apa halálának témáját, viszont valami azóta is bökte a csőröm, mégpedig Damon tekintete, ahogy engem fürkészett, amikor megtudta, hogy apa állattámadásban halt meg.
Nem volt sok időm ezeken agyalni, Hayli gondoskodott róla, hogy mindig legyen elfoglaltságom. Suli után átjött, és megadta a leckét, neteztünk, beszélgettünk, mint minden normális tizenéves. Persze a hétvégére is volt bőven programja.
Szombaton nálunk volt, együtt készülődtünk az esti buliba, amit náluk rendeztek. Jack ötlete volt megint.
      - Be kéne pasiznunk - kente fel a szájára a rúzst.
      - Igen, be kéne. De itt a bátyád haverjai lesznek.
      - És Jake.
      - Mi?
      - Jól hallottad. Az egész osztály valahogy megtudta, mindenki ott lesz.
      - Jake számomra a múlt. Volt elég ideje, hogy rám induljon. Nem tette, hát most már…- vontam vállat, és elhátráltam a tükörtől.
Pontosan értünk át a házukhoz, egyenesen a táncoló tömegbe vetettük magunkat.
Rengeteg italt hoztak mindenhonnan, kérnem sem kellett, és már jött a következő.
Igazi amerikai buli lett belőle, olyan emberek is felbukkantak egy hadseregnek való piával, akiket nem is ismertünk.
Fantasztikus volt a buli, rég éreztem magam ilyen jól. Haylivel olyan táncokat lejtettünk, hogy körbe álltak minket az emberek, és tapsolva üvöltötték a nevünket.
Pár óra múlva enyhén szédelegve, kipirulva huppantam le az egyik fotelba a fönti szobában.
      - Nem kellett volna ennyit innom - mondtam magam elé, és csukott szemmel hátradőltem.
Hirtelen egy szájat éreztem a nyakamon. Egyből felkaptam a fejem, és ellöktem a támadómat.
      - Mi a franc? - Néztem Jackre, aki nevetve esett bele a kanapéba.
      - Meg akartalak ijeszteni.
      - Hát sikerült - dőltem vissza, de a fejem már nem tudtam letenni, mert ebben a pillanatban felemelkedtem a fotelból.
Jack letett maga mellé.
      - Azt hiszem mondanom kell valamit.
      - De Jack, azt hiszem te is ittál - mosolyogtam rá.
Komoly tekintettel fürkészte az arcom, és abban a pillanatban nem hittem, hogy egy kortyot is ivott volna. A szeme lassan elidőzött az ajkaimon, majd visszavándoroltak a szememhez. Szinte húzott magához, de még idejében parancsoltam magamnak.
      - Nem hiszem, hogy ez… - de nem tudtam befejezni, Jack belém fojtotta a szót a csókjával.
Puha, kis csók volt, majd elhúzódott, és rám mosolygott.
      - Mit nem hiszel?
Nem válaszoltam. Teljesen megigézett az illata, a csókja. Egy pillanatig a helyes légzésre koncentráltam, a kontrollra, aztán mohó ajkakkal a szájára vettem magam. Nem ellenkezett, gyengéden utat tört magának a számba, hogy aztán a nyelvével kényeztessen.
Fantasztikusan csókolt, el sem hiszem, hogy eddig kibírtam a csókjai nélkül.
Gyengéd volt, mégis követelő, pont amilyennek lennie kell.
Lassan elszakadt a számtól, és lejjebb vándorolt a nyelve. Végigcsókolta az arcom a számtól kulcscsontomig. Egy apró négyzetcentit sem hagyott ki. Mindezt olyan érzékien, hogy magamat is meglepve apró nyögések hagyták el a szám. Szája elvált a bőrömtől, és mosolyogva az arcom fölé hajolt.
      - Ne vigyorogj! - Csókoltam bele a mosolyába, majd nevetve ráfordultam, hogy ő legyen alul.
      - Le kell mennem - mondtam, ellöktem magam felőle, és már kinn is voltam.
Bementem a fürdőbe, magamra zártam ,és nevetve csúsztam le az ajtó előtt.
Halk kopogások törték meg a kacagó csendem, így elnézést kérve kimentem, és visszatértem a bulihoz. Hajnalig táncoltunk, feledve mindent.


Reggel egy kar volt a fejem alatt, és három láb a hasamon. Felküzdöttem magam félig ülő helyzetbe, és szemügyre vettem az esti pusztításunkat.
A kéz alattam Jack keze volt, azon aludtam.
Olyan édes.
A lábakat nem tudtam beazonosítani, mindenki keresztbe feküdt a másikon, emberi végtagok mindenhol.
Füst, és alkohol szag terjengett a lakásban. Az egész szobát üres sörös és pezsgősüvegek terítették be.
Ahogy láttam néhányan szintén ébredeztek, úgyhogy gondoltam Jacket is fel kéne keltenem. Enyhén megráztam a vállát, mire csak egy morgást kaptam válaszol, és egy kézzel hessegető mozdulatot tett.
      - Jól van, Jack Loren! Ha harc, hát legyen harc!
Felé hajoltam, és a fülébe suttogtam, miközben igyekeztem minél több meleget kilehelni. Nem mozdult. De ilyen nincs. Erre csak kell csinálnia valamit.
Hirtelen a földön találtam magam, miközben kacagásomba egy puha száj csókolt bele.
      - Neked is jó reggelt szépségem!

Dél is bőven elmúlt mire lakhatóvá tettük a házat, és haza mehettem.
Hulla voltam, úgyhogy nem vágytam másra csak egy meleg zuhanyra, és egy  kiadós alvásra.

       - Szia Katie! Örülök, hogy legalább így tudok veled beszélni. Mi van veled? Úúú, szóval összejöttél azzal a Jack gyerekkel? Jobbat is találhatnál.
      - Hol vagyok? Hogy kerülsz ide? Nem elmentél?
      - Nem látsz, nem? Akkor eltűntem. Nincs okod panaszra.
Körbe néztem a sötét erdőben, és tényleg nem volt ott senki rajtam kívül. De a hang az igen.
      - Ez nem fair.
      - Az élet nem fair. De mesélj! Gondolkodtál azon, amit Elena elkotyogott?
Felsóhajtottam. Úgy látszik innen nem szabadulok.
      - Álmodom?
Damon válasza egy sötét kacaj volt.
      - Akkor el tudlak tüntetni, nem? Sőt, bármit megtehetek, nem?
Hirtelen előttem termett, és megragadta a vállam. Nevető arccal nézett rám.
      - Sajnálom, de ezt az álmot én irányítom. Ezt nézd!
Néztem, de semmi. Aztán megéreztem a szellőt a bőrömön.
     - Azonnal add vissza ruhám.
     - Rajtad van, ami kell.
Egy szál alsóneműben nem kellemes kint állni egy vámpírral az erdőben, még ha csak álom is. Ennyit a három napig tartó boldog életemről.
      - Rohadj meg! - kiáltottam és elfordultam.
      - Ez a taktikád? - hallottam meg a hangját, mire visszafordultam és láttam, hogy a fenekem bámulja.
      - Bunkó. Mit akarsz Damon?
      - Válaszolj a kérdésemre.
      - Nem, nem gondolkodtam - sóhajtottam. - Nem értem mit akart mondani. Persze, hogy van valóság alapja, és?
      - Hm…- világító kék szeme a fákat pásztázta, majd újra rám emelte. Végigfutatta rajtam a szemét, és ettől rossz érzésem támadt. Tudtam mit akar, és féltem, hogy megadom neki.
Egy fának lökött, nekem préselte magát, és lefogta a két kezem.
      - Damon kérlek! - próbálkoztam, és elfordítottam a fejem a közeledő szája elől. Már ehhez is túl nagy erő kellett.
Belecsókolt a kulcscsontomba.
      - Az a Jack gyerek is ilyen jól csinálta?
      - Ne, ne, ne - könyörögtem halkan, érzetem ahogy megtörök, és ami utána következne, azért nem állnék jót magamért.
Ráztam a fejem jobbra-balra, és éreztem, ahogy távolodom. Az erő gyengül, Damon érintése a ködbe vész, hangja elhalkul.
      - Találkozunk még Katie - szólt utánam ördögi kacajjal.