Chapter 28 /Bál - Part 3/

Sziasztok!


Nem olyan lett, mint amilyenre számítottam, tudom,kicsit furcsa az én számból hallani, de valahogy a környezet másként befolyásolta az alakulást, mint vártam. Az előző elég hosszú lett, nos ez rövidebb. Nincs sok nézőpont benne, sőt majdhogynem csak egy, de még lesz egy része ennek, a negyedik, és egyben utolsó is, amiben  utálni fogtok, mert márpedig váltogatni fogom.:D
Szóval itt van ez a csodabogár, amelyet remélem nem fogtok utálni, és a szívesen olvassátok  majd el.:)
A következővel majd igyekszem.:)
Csókolok minden jelenlévőt!


U.i.: Hibákért elnézést!

„I apologize for being such a monster. I’ll try to behave myself from now on.”

Bál part 3

/Katie szemszög/

Visszahajtottam a fejem Edward vállára, miközben ő az elkövetkező percek lehetőségeit osztotta meg velem. Gyorsan, és halkan beszélt, nagyon kellett hegyeznem a fülem, hogy minden szavát megértsem a dübörgő zene mellett is. Ahogy elhatároztam, hogy most nem hagyom magam sodródni az eseményekkel, egyre jobban dobogott a szívem, éreztem, hogyha lehetősége lenne rá, kitépné magát mellkasomból. Visszatért az adrenalin, tettre késznek éreztem magam, de a félem is ott bujkált bennem, nem tudtam milyen kimenetelű lesz ez az este.

Megértettem a terv lényegét, talán sikerül élve kikerülnöm és újra gondolni azt, hogy van e értelme ennek az egész cirkusznak.  Nem lenne-e egyszerűbb, hogy átváltozom, vagy meghalok, még a harcok előtt?

Véget ért a tánc, és Edward lefejtette magáról a kezeim. Mélyen a szemembe nézett, majd hátra lépett egyet. Értetlenül felvontam a szemöldököm, de a következő percben új szám indult, a zene felgyorsult, és én egy kavalkád közepén találtam magam. A Cullen fiú kifeszítette a kezét, majd magához rántott, és rám villantotta a féloldalas mosolyát. Elnevettem magam, mire kipörgetett, és a következő pillanatban elengedte a kezem.  Hirtelen megijedtem, de aztán megéreztem, ahogy egy új kéz ragadja meg az enyém. Megfordultam, pont amikor Damon magához húzott, és vezette a táncunk.

-          Ezt nem mondta el – motyogtam, de azon nyomban ki is szorította belőlem a szuszt.

-          Így maradunk középpontban – mosolygott, és megfordított.

Háttal álltam neki, hátulról simultunk össze. A testünk minden ponton érintkezett, feszültséggel töltődött fel a testem. Éreztem minden rezdülését, a szíve dobbanását, és hogy egyáltalán nem zavarta a közelségem, nem rejtett tőrt a zakója alá. Mosolyogva pörögtem ki a zene ritmusára, amikor kacsintott, és elengedte a kezem. Egyenesen Jasper karja közé szédelegtem.

/Elena szemszög/

Eddig minden jól halad. Katie a forgatag közepén táncolt a fiúkkal, akik váltogatták egymást. Ez volt a terv lényege. Az emberek hatalmas kört alkotva fogták közre a középen pörgő Katiet. Tapsoltak, nevettek, éljeneztek neki, és ami a legfőbb; le sem vették róla a szemüket. Az este folyamán először elmosolyodtam. Lehet, hogy semmi sem fog történni?!

/Katie szemszög/

Ahogy körbe-körbe adogattak a vámpírok, forgás közben mindig a bejáratot lestem, és mindannyiszor elborzadtam. Egyre kevesebb kijárat volt szabadon. Nőtt a fekete öltönyös, széles vállú, izmos férfiak száma, akik elállták a kijáratokat, némelyiket már be is zárták. Stefan volt most a következő. Magához húzott, és úgy keringtünk.

-          Stefan megindult felénk egy.

-          Merre van?

-          Alice-t kikerülve jön egyenesen ide, mintha előre akarna törni, hogy…

-          Hogy felkérjen - fejezte be a mondatomat. Tudja, hogy ekkora forgatag közepette nem lökheted el magadtól – mondta, miközben megpörgetett. – A fenébe.

-          Mi az?

-          Innen is jön. Damon! – mondta, alig hangosabban, ám az idősebbik Salvatore egyből meghallotta.

Néhány tánclépéssel kicselezett Stefan kezéből, és a nyaka köré fonta a karom.

-          Nyugi kislány, nem lesz baj – suttogta, de nem figyeltem.

Stefan után meredtem, aki átvágott a tömegen, magához hívva Jaspert, Emmettet, Carlisle-t, és Alice-t. Idegesen kapkodták a szemüket. Mintha két helyre akarnának figyelni egyszerre; rám, és az ajtónállókra.

Damonnal újabb kört írtunk le, és a férfi is a kör belső szélére került, hál ’ istennek csak forgás közben láttam, Damon került vele szembe. Most enyhén hátrálva táncoltunk, hogy minél messzebb kerüljünk az idegentől, aki széles vigyorral az arcán figyelte bravúros táncom minden mozzanatát.

Most Elenát láttam, ahogy idegesen beszélget egy pasassal. Minden mozdulata azt üzente, hogy feszült, és legkevésbé sincs most kedve egy bájcsevejhez, de ez nem hatotta meg a hódolót, vagy nem is akarta tudomásul venni. Épp elküldte volna férfit, amikor egy másik lépett mögé, felemelve a kezét…

-          Nina! – ordítottam el magam, ami a zene miatt túl halknak bizonyult, de a közelebb állók így is meghallották, és felém fordultak.

Egy rám vadászó vérfarkas állt Elena mögött. Kiáltásomra azonban Elena felkapta a fejét, rám meredt, majd hátranézett, és egy ugrással hátrébb termett. A következő pillanatban Damon elengedte a derekam, kifordult, hogy rálásson a Gilbert lányra.

Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a lány elmosolyodott, a férfi felé lépett, és szenvedélyesen megcsókolta.

Egy percre megszűnt létezni a világ. Enyhén megszédültem, és azt hittem csak álmodom. A levegő bennrekedt a tüdőmben, testem megmerevedett, és csak bambán bámultam előre, egyetlen nevet suttogva.

-          Katherine.

Arra tértem magához, és tudatosult bennem, hogy nem álmodom, amikor Damon megsimogatta az arcom, keze nyomának helyére egy puszit nyomott, majd elengedte a kezem.

-          Itt van Stefan, ne félj! Nem lesz baj. Katherine-t elintézem.

Csak szavak voltak, érthetetlen betűk egymás után. A kéz, ami megragadott, és táncba vitt, csak egy gondolat volt, egy könnyű pihe, amit meg sem éreztem, fel sem fogtam.

Lassan megfordítottam a fejem, és Stefanra néztem. Széles mosoly terült szét az arcán, és lágyan ringatott. 

Egy aranybarna szem villanása a jól megszokott barna helyett, egy bedöntés, és négy szó volt az, ami már csak olaj volt a tűzre.

-          A játék elkezdődött, Katie  - suttogta a fülembe.

Úgy éreztem magam, mint aki nincs a tudatánál, és tompán érzékel mindent. A hangokat, az illatokat, a fényeket, az alakokat. Mintha egy mindent elnyelő köd szállt volna le a teremben, de csak én érezném, és nem tudok tenni ellenne semmit.

Egy utolsó kép maradt meg bennem, egy életre beleégett a retinámba. Ahogy körbe néztem sírni támadt kedvem; Bonnie három vérfarkassal küzdött a terem egyik végében, és senki nem vette észre.

Nem sokkal mellette megláttam Alice-t, ahogy engem néz kitágult pupillákkal, mögötte pedig egy másik monstrum épp a hátába akar döfni egy kést. Amikor megmozdultam volna, láttam, ahogy Damont a nyakánál fogva felemeli egy vámpír, és erősen belemarja a fogait Damonbe.

Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy egy könnycsepp lassan végigszántsa az arcom. Az idegen fél kézzel elengedte a derekam, és elkapta a lecsöppenő sós nedvet.

-          Ne sírj, Édes. Lesz ennél rosszabb is.

Visszahúzott, majd a zsebéből elővett egy fecskendőt. Magyarázat nélkül is tudtam mi van benne. Verbéna.

Láttam, ahogy intett a fejével a távolba, mire felhangzott egy sikoly. Az emberi arcok mind elfordultak tőlem, a férfi a combomba döfte a tűt, és megszűnt a külvilág.