Szösszenet

Sziasztok!


Mivel szerdáig nemigen fogok fanfiction közelbe érni, mert marketing prezentációt kell csinálnom, ezért ma hozok nektek egy fejezetet. De!!!:D Előtte szeretnék publikálni egy egy...hm..nem is tudom minek nevezzem, de szeretném nektek megmutatni az egyik "művem". Egyszer, egyik este jött, és leírtam, jól esne, ha elolvasnátok, és este, késő délután fele pedig jön az új!:)
Köszönöm, és csókolok mindenkit.:):):)

Don't say you're sorry

Tudod, azt hiszem szerettelek.
Boldog voltam, hogy valaki olyanom volt, mint te.
Büszke voltam rád, és magamra.
Aznap nem aludtam. Mosolyogtam egész éjjel, és zenét hallgattam. Te jártál a fejemben, a csókunk. Az a csók.
Az az volt, amiről álmodni sem mertem.
Talán éreztem, hogy nem tarthat sokáig, de rózsaszín volt minden.
Tudat nélkül olyan boldogságot adtál nekem, amilyet azelőtt sosem kaptam.
Gyönyörű voltam még csúnyán is, mert te voltál nekem. Mert te szépnek láttál, mert megcsókoltál, mert magadhoz húztál.
Talán csak tetetted, de akkor jó színész vagy. Nem baj. Nem érdekel. Akkor jó volt, most más nem számít.
Kihasználtál, mert tudtad, hogy tetszel.
Tudtam, hogy kihasználtál, de a csókod elhalványította a tetted.
Fájt, mikor vége lett, bunkó voltál, bosszút esküdtem. Nem tartottam be. Gyáva voltam.
Helyette megvertek, és megaláztak téged, és én kárörvendőn mosolyogtam.
Élveztem, és megérdemelted.
Érted soha, egyetlen könnycseppet sem ejtettem. Nem tudom mit jelent, de örülök.
Később, ha megláttalak, de te észre sem vettél, mindig gyorsabban dobogott a szívem. Mintha kilométereket futottam volna.
Mikor találkoztunk zavarban voltam, elpirultam mikor magamra néztem, és megállapítottam, hogy ronda vagyok, amíg te még mindig szívdöglesztően nézel ki.
Utáltam, hogy nem voltam elég jó neked.
Féltem, és biztosan sok hibát elkövettem.
Az én hibám volt?
Aztán újra megcsókoltál. Nem voltál tudatodnál, én viszont igen. Nem ellenkeztem, nem löktelek el magamtól. Visszacsókoltam, holott tudtam, hogy holnap emlékezni sem fogsz rá.
Másnap a telefonomat szorongattam. Nem hívtál, nem írtál. Sem harmadnap, sem utána.
Én vártam, pedig tudtam,
Aztán kéthetente más lány volt a párod.
Mindet utáltam. Sosem írtál rám, sosem beszéltünk, és ennek már több éve.
Most mégis rólad írok.
Mert fontos személy voltál, aki meghatározta az életem egy részét. Fontos részét, pedig csak egy seggfej vagy, valószínűleg azt sem tudod, hogy élek-e még.
De én emlékszem mindenre. A pillanatokra, az arcodra, az illatodra, az érintésedre, a csókodra. A csókodra.
Talán te vagy az utolsó ember, akit az életembe kívánnék, mégis fájna, ha nem lennél.
Nem mondom, hogy szeretlek, de te vagy az egyetlen ember, akit biztosan elmesélek az unokáimnak.


P.S.: Közben kifogyott a toll is. Hát Édes, téged mindenki utál. :)


2011.03.19. 00:21