Nincs sok mondanivalóm most, szóval minden elütést, hibát sajnálok, és Jó olvasást!:):) Csók
This is just the first act. – II. rész
I’m a pro at weird.
Ez így nem jó. Nagyon nem jó. Lábdobogást hallottam, aztán már csak utasításokat, amiket Jasper adott ki. Újra az ablakhoz rohantam, hogy megnézzem lent, hogy folyik a harc, de semmit nem láttam. Senki nem volt lent, egyedül a reflektorok, amik kivilágították a fél várost. Remélem nem laknak a közelben, különben hamarosan a rendőrséggel is gondban leszünk.
Nyugtalanított, hogy senki nincs lent, mert ennek két magyarázata lehet; vagy mindenki bent van, vagy pedig eltakarodtak a farkasok, amit kétlek annak tekintetében, hogy mit nyerhetnek, ha megszerzik, azt, amiért jöttek, amire szükségük van. Engem.
Gondolkodás nélkül az ajtóhoz rohantam, elfordítottam a gombot, és feltéptem az ajtót. Kiléptem, és megláttam, hogy az ajtónkat vigyázók közül mindenki itt van. Ebben a percben fonódtak Edward hideg ujjai a karomra, hogy visszarántsanak.
- Csak rontasz a helyzeten, ha elkapnak. A mi helyzetünkön.
Felnéztem rá. Igaza lehet. Lehet, hogy tényleg csak rontanék, de nem várhatja el, hogy csak üljek, és várjak. Hogy ne lépjek semmit. Nem is látom, hogy mi folyik lent, és ez rosszabb minden másnál. Muszáj látnom.
Kitéptem a karom, és a lépcső felé fordultam. A széléig futottam, ahonnan láttam mindent, ami lent zajlik. Égett a ház. A füst most kezdett el felénk szállni, fojtogató, levegőtlen állapotot előidézve. Farkasok mindenhol. Mindenhol. A többiek csak cikáztak, alig tudtam követni a szememmel, hogy hol vannak. Vízzel fröcskölték az állatokat, úgy tűnt középre terelik őket, miközben ők kívülről körbe-körbe futnak. Damon kezében kések voltak, minden egyes másodpercben belefúrta az egyik farkas oldalába a kését, kirántotta, és folytatta a kört. Carlisle is a gyorsaságát használta ki. Talán hatásos volt Alice akciója a tűzzel, verbénás benzinnel, de még így sem nyerhetünk. Mért történik ez?
Segélykérő tekintettel néztem Edwardékra, hogy csináljanak már valamit, de ő csak a fejét rázta. Nem mehet le. Engem véd.
A francba.
Újra lenéztem a tömegre. Olyan erővel szorongattam a korlátot, hogy már elfehéredtek az ujjaim. Kevesen voltak, ez nem volt hetven.
- Edward, hol van a többi farkas?
- Mi?
- Hol van a többi? Ez nem hetven – mondtam idegesen, szinte kiabálva.
Egy pillanatra a távolba révedt, majd az arca eltorzult.
- A fenébe. A … büdös picsába… Lányok, menjetek le. Most! Bonnie tudom, hogy képtelenség, mert nincs ekkora erőd, de próbáld meg csak pillanatokra hatástalanítani őket.
- Próbáltam Edward, nem is egyszer, de nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok.
- Mit hallottál?
- Emberek vannak velük. Be fognak törni a házba. Mindent megtesznek azért, hogy ma megszerezzél legalább az egyiket, ami kell nekik. Ráadásul a tűz gyorsan terjed. Hamarosan ránk omlik, ha nem megyünk ki, most kell befejeznünk ezt a mai harcot. És ők nem nyerhetnek. Gyerünk, menjetek! Bonnie, – tette a lány vállára a kezét –bízom az erődben.
Csak néztem, ahogy ők is belevetik magukat a harcba. Ha Elena lemehet, mint sima halandó, én mért nem? Nem tartottam fairnek, így már indultam neki a lépcsőnek, amikor Edward visszalökött, és elém állt.
- Sajnálom, ma nem. Ez most nem a te harcod. A ház meg le fog égni, mindegy úgyis végeztünk itt a forgatással, szétszedték volna. Megspórolták – rántott vállat.
- De…
- Nem érdekel. Senkinek nem fog baja esni.
- Hagyj a szar szövegeddel – löktem rajta egyet, de olyan szikla biztosan állt ott, hogy a lendülettől én estem fenékre.
Nagy levegőt vettem, de ahelyett csak füstöt nyeltem. Már alig láttam le, mindent a büdös füstréteg fedett el.
- Damon! – mondta Edward, majd még abban a pillanatban felkapott, és a szobába vitt. Amint észbe kaptam hatalmas csapásokat mértem rá, de mintha szúnyogot akarnék lecsapni. Semmi esély.
- Mi van veled? Hagyj már! Lent a többiek értünk harcolnak – csapkodtam miután ledobott az ágyra. Fel akartam kelni, de nem tudtam, mert ahogy felültem, egy lökés miatt, megint feküdtem.
Ezt nem hiszem el. Ennél jobb szórakozása nincs?
Ránéztem villámokat szóró tekintettel, mire csak a vigyorgó arcát láttam, mellette pedig egy másikat.
- Damon! – ugrottam fel, most minden Különösebb nehézség nélkül.
Elé futottam, és gondolkodás nélkül átöleltem. Éreztem a testtartásán, hogy meglepődött, ráadásul én sem számítottam ilyen kirohanásra saját magamtól. Elhúzódtam, és visszaültem az ágyra. Mentsük, ami menthető.
- Mért vagyunk most itt? Nem lent kéne lennünk?
Damon gonoszan vigyorgott, és megrázta a fejét, miközben Edward az ajtóhoz lépett, és bezárta azt, majd a kulcsot kivette, és a zsebébe csúsztatta. A füst az ajtó alatt kúszott be a szobába, egyre nehezítve a légzést. Lentről farkas vonyítás, és csörömpölés hallatszott.
Valami nem stimmelt. Oké, sok minden nem stimmelt, de a mostani pillanat sem.
Damon a tarkójára tette a kezét, majd édesen mosolyogva tett felém egy lépést.
- Tudod Katie, van egy tervünk, ami megkönnyítené most mindenki munkáját.
Újra felém lépett, mire teljesen felhúzódtam az ágyra. Valahogy fenyegető volt a testtartása, noha teljesen laza volt. Edward zsebre tett kézzel, szinte különösebb ok nélkül mellette lépdelt.
- Mi, mi az? – nyögtem, de elszorult a torkom a félelemtől. Nem hittem volna, hogy azoktól fogok félni, akik néhány perce még értem harcoltak.
Lépés.
- Rendben lesz a mai este, és senkinek nem fog baja esni.
- Senkinek? – nyeltem.
Újabb lépés.
Hátrébb kúsztam, elértem az ágy végét. Felálltam az ággyal párhozamos vonalba, és vártam, reméltem, hogy megállnak.
- Hmm. Tudod, nem kéne félned. Ismersz.
- Szórakozz mással.
Edward felnevetett, mire szúrós szemekkel néztem rá.
- Te is! – sziszegtem.
Lépés.
- Abba hagynátok ezt a játékot? Egyébként honnan veszed, hogy félek?
- Mindennek van szaga, Katie. így a félelemnek is. Milyen játékra gondolsz?
Lépés.
Hátráltam, hogy ne érjenek közelebb, de az én lehetőségeim végesek. Két, vagy talán három lépésem lehet még, aztán a fal előtt állok. Edward diszkréten mosolygott magában, és újabb lépéseket tett felém.
- Mit akartok tőlem? – remegett a hangom.
- Nem akarunk nagyon bántani, édes. Hát nem emlékszel, hogy örültél nekem?
- Akkor még azt hittem, nem akarsz megölni.
Lépések, egy kacagás mellett.
- Dehogy akarlak, hisz akkor én is meghalok. Nem akarlak megölni.
Megtorpantunk. A hideg fal, hűtötte a testem, de a vesztemet is jelentette a jelenléte.
Egy pillanat alatt előttem álltak, és a falnak passzíroztak. Edward lefogta mindkét kezem, és a fejem fölé feszítette őket. Egy pillanat erejéig a szemem kétségbeesetten a zsebére tapasztottam, de a nevetésétől újra az arcát néztem.
- Próbáld csak meg. Esküszöm, szabadon elmehetsz, ha sikerül.
Teljes erőből húztam a kezem, rángattam magam, de egy centit sem csúsztam arrébb, vagy ki a szorításából. Damonre pillantottam.
- Mi ez? Mit akartok?
- Ne félj. Minden jó lesz. Jó móka volt, nem?
A cipője elé köptem. Ez volt a véleményem a jó mókáról.
Damon kisöpörte a hajam az arcomból, majd két kezébe fogta, és mélyen a szemembe nézett.
- Ezt ne merészeld többet, mert nem éled túl.
Nem lángolt a szemében harag, vagy az a tűz, ami gyilkoláskor szokta, csak szimplán határozott volt.
A szeme végigvándorolt az arcomon, majd a nyakamon.
- Mutassak valamit?
- Ne most, Damon! Csak csináld!
- Ne, ne csináld! Hagyj elmenni. Nem mondom rád többet, hogy egy beképzelt pöcs vagy, komolyan.
Harag gyúlt a szemében.
- Hogy mi? Ezért még számolunk…- mondta, aztán erősen megmarkolta a fejem, lendületet vett, balra forgatta, aztán már csak egy reccsenést hallottam, és minden sötét lett.
