Chapter 24

Sziasztok Csibék!


Nem nagyon jött hét kommentár, így most még nem lesz olyan rész, amkit megszavaztatok, ami pedig a mostani állás szerint Damon szegszög lett volna.Sajnálom, de amúgy furák vagytok, mert jött 8 tetszik, meg 11 szavazás, és két kommentár.:D Komoly, nem? :D Mindegy, én imádtam, hogy jött nékem két megjegyzés, meg hogy tetszik, meg szavazás is, szóval imádlak titeket!:)
Tartom a tétet, és most is állhat ez a hét, persze, ugyanúgy, ahogy az előbbinél.
Hoztam ezt az újat, és Jó olvasást kívánok!
Üdv!

„It’s not like you didn’t know you were going to win in the end. You always win.”

 

-          Damon, én utállak – ültem fel, és előrehajoltam, hogy tisztán lássam az arcát.

-          Tudom. De ez a különbség köztünk.

-          Mi? – vontam fel a szemöldököm.

Tett felém egy megfontolt lépést, és lassan válaszolt.

-          Hogy én ki nem állhatlak. Ez több mint utálat. Épp ezért foglak addig kínozni, amíg kegyelemért nem esedezel.

-          És utána?

-          Tudod az a te nagy bajod, hogy elképesztően jól nézel ki. Tudod mi lett azokkal a lányokkal, akik tetszettek nekem?

Összerezzentem attól a képtől, ami felvillant előttem. Kiszívott testű, gyönyörű lányok feküdtek halomban a szoba közepén, miközben Damon jóllakottan feküdt az ágyban.

Megráztam a fejem, hogy elűzzem a képet. Ebben a pillanatban suhant elém Damon, az arcomtól fél centire lefékezve.

-          Remélem szoktál imádkozni Katie, mert úgysem használna – vont vállat, elfordult majd a szoba közepén lévő ledobott ingéért nyúlt, felvette azt, és kiment a szobából.

Teljesen összezavarodva hajtottam le a fejem a párnára.

 Ilyen nincs. Ilyen csak a filmekben van, hogy megvédenek, mert kellek, de amint már nincs tétje a létemnek eltüntetnek a földszínéről. Mert Damon ezt tervezi, persze véleményem szerint kever bele magának egy kis élvezetet is. Ahogy mondta a tűzzel játszom, mert bár most nem bánthat, de valamikor vége lesz a játéknak.

Lehunytam a szemem, de minden pillanatban Damon arca közeledett felém, hogy megcsókoljon. Éreztem, ahogy megbizsereg a szám, ahogy vágyom az érintésére.

Nem csak az életemmel játszom lassan. Mért van az, hogy bár az életemre akar törni, és ezt minden alkalommal hangoztatja is, engem lázba hoz, hogy ellenkezzek, hogy érezze bennem társra talált, mert én sem adom fel?

Ahogy elém áll, szinte sugárzik belőle az erő, ami egy pillanat erejéig mindig levesz a lábamról. Szívesen kerülnék a hatása alá, hogy úgy érezzem, ő megvéd, hogy ez csak egy nyaralás, és olyan férfival van dolgom, aki mindent feláldoz értem.

Azt akarom érezni, hogy elbújhassak mellette, megvédjen, akár egy szuperhős a filmekben, aki a férfias kisugárzásával biztosítja a nőt afelől, hogy amíg ő ott van, a lánynak nincs félnivalója.

De ez nem egy film, és nekem meg kell védenem saját magam, ha jelen pillanatban nem is a farkasoktól, vagy a vámpíroktól, hanem a paparazzóktól, és főleg a baj forrásától, magától Ian Somerhaldertől.

Reggel mikor felébredtem már fényesen sütött a nap, és az ablakok is nyitva voltak a szobámban. Oldalra fordultam, és láttam, hogy a bőröndöm is bent van már, a mobilom pedig az éjjeliszekrényen.

Felkönyököltem és kíváncsian a kezembe vettem. Az első, amit megláttam, hogy 14 nem fogadott hívásom volt, és 5 SMS-em. A második dolog pedig, hogy a kijelző reggel fél kilencet mutatott, úgyhogy egész jónak ítéltem meg a kelésem idejét. Oldalra dobtam a mobilt, kihámoztam magam az ágyból, és a fürdő fele vettem az irányt. Rövid utam során egyetlen Damont sem láttam, úgyhogy kissé megnyugodva csoszogtam be a tusolóba, ahol azért a biztonság kedvéért bezártam az ajtót. Álmosan beálltam a meleg zuhany alá, ahol pillanatok alatt sikerült ellazulnom, hála a masszírozó fúvókáknak, és a zenének, amit bekapcsoltam. Nem olyan rossz ez a kis kiruccanás.

Húsz perc múlva mosolyogva léptem ki, és egyenesen a szobámba vettem az irányt. Egy cetli várt rám a tükörre felragasztva.

„ Elmentem enni, meg valahova aludni. A horkolásod elképesztő. Ezt kezeltetned kéne. D.”

Bunkó.

Összegyűrtem a „szerelmes levelet”, és felöltöztem. Új terv képe kovácsolódott össze a fejemben, így egy lenge nyári ruha mellett döntöttem, újra. Miután kész voltam, megfésülködtem, felvittem egy leheletnyi sminket, beágyaztam, leültem az ágy szélére, és újra a mobilt néztem.

A legtöbb hívás Haylitől származott, ám ő csak eggyel múlta fölül Jacket. Sőt, ki tudja, lehet, hogy mind ő volt, csak megpróbálkozott a húga telefonjáról is, hátha vele van bajom?!

Úgy döntöttem nem foglalkozom most ezzel, hanem inkább a szöveges üzeneteket nézem meg.

„Te csaj! Azonnal hívj vissza! Mi van veled? Hol vagy? Kezdünk aggódni. Hívj! Hay.”

„Katie Lonsey! Hol jársz? Mért nem hívsz? Bajban vagy? Hívj már!!!”

„Beszéltünk anyudékkal, és nagyon furcsák. Mi folyik itt Katie? Jack hívta a rendőrséget. Ez már nem vicces. Gyere haza.”

„Miss Lonsey! Nem tudtam Önt elérni telefonon, így kénytelen vagyok SMS-ben tájékoztatni Önt, hogy a megbeszélt találkozónkat el kell halasztanunk, egy sürgős eset miatt. Remélem, még időben megkapja. Az időpont május 28-a. Ha Önnek bármilyen okból nem alkalmas, kérem, hívjon. Üdv; Fallin Jolith.”      A fenébe. Ez teljesen kiment a fejemből.

„Remélem nem Damon vagy, és olvasol bele Katienek célzott SMS-embe. Ha mégis, azonnal tedd le!

Szia Katie! Ez volt az egyetlen megoldás, sajnálom, de hamarosan újra találkozunk. Damon majd a gondodat viseli, de bírd ki. Vigyázz a médiával! Üdv; Stefan.”

Huh, mi lehet otthon? Nem akartam felhívni Haylit, ki tudja, milyen lavinát indíthatok el vele. Így aztán egyedül Stefan üzenetére válaszoltam.

„Szia! Nem tudom, hogy Damon beleolvasott-e, de gondolom igen. Még élek, ami esetemben egész jó hír. Senki nem mond semmit, meddig leszünk itt? Én meddig leszek itt? Mi történt ott?  Hayli sokat keres, beszélj vele, hogy élek, és nincs bajom. Üdv; K.”

Biztosra vettem, hogy Damon elolvasta ezeket, és csak remélem, hogy egyet sem törölt ki. Ezt úgysem fogom megtudni, az ő szájából legalábbis biztosan nem.

A számba haraptam, és elgondolkozva néztem a telefonom. Jacknek is kéne írnom valamit, de azt sem merem. Hiányzik. Ő az egyetlen, aki azért akarja, hogy éljek, mert szeret, és nem a saját, pitiáner kis életét félti.

Eltettem a telefonom a széfbe, majd a megadott kóddal zároltam azt. Felvettem egy szandált, és elhagytam a szobát. Mosolyogva léptem ki a napsütésbe. Megkérdeztem, hogy hol lehetne elfogyasztani egy szabadon ehető reggelit, mire útbaigazítottak, és én elindultam a medence felé. Az első, ami feltűnt az Damon bájosan mosolygó, kacér társalgónője volt, bikiniben, és magas sarkúban. Látszott, hogy Damon bevetette minden varázsát, ami láthatóan hatott is. Egy pillanatra láttam meg a nő arcát, amitől rögtön alacsonyabb rendűnek éreztem magam. Gyönyörű volt, hosszú szőkésbarna hajjal, amit minden második szavánál lazán, kacagva hátravetett.

Damon pedig majd felfalta a szemével. Lazán szétgombolt fehér ingben volt, és fekete nadrágban. Arcán az a szédítő féloldalas mosoly virított.

Felhorkanva elfordítottam a tekintetem, balra néztem el, az italos pult felé. Ekkor pillantottam meg egy újságot, aminek az elején én ragyogtam. Szó szerint. Damonnel álltunk egymás kezét fogva, épp a repülőről szálltunk le. Ő a legszebb mosolyával kápráztatott el mindenkit, én pedig egy szerényebbel, de annál elbűvölőbbel, minden nagyképűséget leszámítva. Nem tudnám utálni magam ezek után a képek után. Lassan a nőhöz sétáltam, aki a kezében tartotta a lapot, és megkérdeztem, hogy honnan van. Egy pillanatig zavartan nézett rám, majd becsukta az újságot, és az elejére nézett.

Teljesen lefagyott, mire csak elmosolyodtam, és újra feltettem a kérdést. Zavartan viszonozta a gesztust, majd azt mondta nekem adja, úgyis kapta valahonnan.

Egy kicsit meglepődtem, de megköszöntem és elindultam Damon asztala felé, ahol még mindig a nőt bolondította.

Odaérve a lapot letettem az asztalra, és megvártam, míg mindketten feleszmélnek.

-          Szia Édes! – nyomtam egy csókot a szájára, majd bele ültem a meglepődött színész ölébe. – Ó, de udvariatlan vagyok, Katie a nevem. Katie Lonsey – vigyorogtam a nőre, aki teljesen leblokkolt. A tekintete az újságra vándorolt, majd Damonre, legvégül rám. Zavartan nézett, majd kibökött egy sziát.

-          Hogy- hogy felkeltél? Édes – nyomta meg az utolsó szót Damon, és haragos tekintettel nézett rám.

-          Ó, ugyan már. Reggel már találkoztunk egyszer – simogattam meg a mellkasát ott, ahol fedetlen volt – emlékszel? Az a zuhany – haraptam bele a számba. -  Kitettél magadért.

A lány felállt, láthatóan zavarban érezte magát, induláshoz készülődött, de hát mégsem hagyhattam, hogy csak így elmenjen.

-          Nem maradsz reggelire? – néztem rá kedvesen.

-          Nem köszönöm. Már reggeliztem. Mennem is kell. Örülök, hogy megismerhettelek – mondta rám nézve, majd Damonhez fordult, és láttam, hogy előtérbe került a sértettsége. – Szia Ian!

Damon csak biccentett, mire a lány elindult, én pedig végig követtem a tekintetemmel. Amint eltűnt előlem, kiugrottam az ölelésből, és átültem a mellette lévő székre.

-          Hogy hívták? Csinos volt – kérdeztem Damont miközben töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

-          Gratulálok, szép alakítás volt. Neked itt a helyed – nézett áthatóan.

-          Ugyan. A legjobbtól tanultam. Mellesleg neked meg nem kéne megcsalnod az „Új barátnőd, aki nagyon bájos” – böktem az újság címlapja felé, amin ez a cím állt: Ian Somerhalder új, bájos kedvesével érkezett Los Angelesbe. Lehet, hogy ez a szerelem tovább tart?

-          Nagyon vicces. És most hogyan tovább?

Megittam a narancslevem mielőtt válaszoltam volna. Hátradőltem, és végigmértem őt.

-          Ne tudom, hogy te hogy vagy vele, de én először vagyok itt, szóval rám férne egy idegenvezetés.

Elmosolyodott, és felállt.

-          Benne vagyok. Mienk az egész nap.

Ui.: Sajnálom az elütéseket.:)