Megérkeztem Londonba, kedden borzalmas idő volt, tegnap már sütött a nap, ma meg már most reggel is káprázatosan süt. :)
Na mindegy is, ti nem ezért vagytok itt.
A fejezet hibáiért elnézést, meg ha nem nagyon tetszik azért is! :)
Csókollak titeket!
My first dream
/Az első álmom/
Néztem a suhanó fákat, az erdőt, és végig azon járt az eszem, hogy vajon jól tettem- e azt, hogy adtam a véremből Esmének.
Tudtam, hogy megbízhatom benne, és úgy érzetem nincs más választásom, és belehalok, ha valami bajuk esik.
- Hé – nyújtott felém a testem egy zacskó vért.
- Kösz – mosolyogtam halványan, és beleittam.
Nem volt kedvem beszélgetni, így csak hallgattam a többiek csevejét. A reptéren állva hirtelen aggodalom fogott el, azt sem tudom anya jól van –e. Belehalhat a szülésbe? Elég vámpíros könyvet, köztük az Alkonyatot is olvastam, ahol a baba kirágta magát.
- Nekem haza kell mennem – fordultam meg azonnal, de Emmettbe ütköztem.
Halkan mormoltam csak, de ő mégis meghallotta, és megragadta a karom, nem engedett el.
- Azt nem lehet – suttogta.
- Muszáj Emmett, ha anyának baja esik, senkinek nem bocsátom meg, legfőképp magamnak nem.
- Esme vigyázni fog rá, hidd el. Nem eshet baja.
- És ha a szülésbe hal bele? Ha az a kölök kirágja magát?
- Túl sokat olvastál – mosolygott halványan. – Nem fogja kirágni magát, ha meg a szülésnél akadna komplikáció, a szülész majd megoldja. Hidd el a legjobb, ha mi tesszük a saját dolgunk, és elérjük, hogy anyukádból egy egyszerű, hétköznapi baba bújjon elő.
- De…
- Semmi de. Mennünk kell – fordított meg egy egyszerű mozdulattal, én pedig szembe találtam magam egy seregnyi emberrel.
Ez az ára a hírnévnek. Öt perce sem érkeztünk meg.
Valaki a hátam mögé lépett, és ujjait összefonta az enyémmel.
- Jobb lesz, ha pasiként próbálsz viselkedni. Gondolok itt a járásra, hogy ne modell módra pakolgasd magad előtt a lábad, ne rázd a feneked, és ne mellőzd a csábos mosolyod, vedd elő az én sármosomat, értetted?
- Megpróbálom. És a szövegem? Jó lesz a : Jaaj, úgy szeretlek titeket cuncikáim, csak nektek köszönhetem, hogy most itt vigyorgok másfél órát egy vakító szarba, ami szórja felém a fotonokat, és órákig nem látok még egy fekete foltot sem?!
- Tökéletes, ha megint a szekrény ajtajának csapódva akarsz néhány nap múlva hazaérni – sziszegte vissza.
Ekkor már erősen kattantak a vakuk, én pedig megpróbáltam laza lenni, fél kézzel a barátnőm kezén fogni, fél kezemmel pedig szexin a hajamba túrni. Enyhe terpeszben sétáltam előre, miközben néha szerelmes mosollyal néztem le „magamra”. A fotocellás ajtónál egy pillanatra megálltunk, én pedig kihasználtam az alkalmat, és apró puszit nyomtam Katie testem fejére.
A sikító lányok egyetlen másodpercre sem hagyták abba a melléknevüket jelző tevékenységet, én pedig lassan úgy éreztem, hogy szétrobban a fejem, legszívesebben elordítottam volna magam, hogy csönd legyen, az istenért, aztán eszembe jutott, hogy csak szeretik őt. Talán ha mindenki kapnának egy aláírást, egy fotót, akkor még nekem sem lenne bajom, és Ian image-át is ápolom.
Egy lány fényképezőgéppel a kezében integetett felém nem kis hévvel. Felemeltem a Damonnel közösen összefont kezünket, Ian-esen felemeltem azt, bocsánatkérő csókot leheltem rá, és elindultam a lány felé. Kikaptam a kezéből a kamerát, összebújtam vele, és elkattintottam a gépet.
Mikor visszaadtam azt, a lány szemében a boldogság könnyei csillogtak, és mosolyogva köszönte meg a képet.
Egyre többen jöttek, én pedig néha az órára lesve kattintottam el a gépeket, kerülve az aláírást kérő lányokat, azt nem mertem megkockáztatni, nem tudom milyen is egy Ian autogram.
A többi híresség sem cselekedett másképp, és amikor elérkezett a pillanat elnézést kérő mosollyal távoztunk a csarnokból, hogy becsekkoljunk.
Valami jóleső érzés járta át a testem, olyan volt, mintha ajándékot adtam volna, mintha megváltottam volna a világot.
Közvetlen járat volt a mienk, de így is több órás repülőútnak néztünk elébe.
- Meglepően ügyes voltál, bár ezek után több nő biztosan nem próbálkozik be – huppant le mellém a repülőn Damon.
- Pont ezért csináltam. Bebiztosítottam a kapcsolatunkat – vigyorogtam a képébe, majd belefészkeltem magam az ülésbe, és felkészültem a gyönyörű alvásra, ami ha szerencsém lesz kitart olyan hosszú ideig, mint a repülő út, és végül a saját testemben ébredek.
Hihetetlen álmok követték egymást, viszont hál’ istennek egynek sem volt köze a közelgő halálomhoz, egyszerű álmok voltak pasikkal, én pedig boldogan csapongtam köztük kiélvezve, hogy ez csak az enyém, itt nincs gond, és senki nem tudja kinek adom meg magam, és mit csinálok. Itt végre napok múltán nő voltam, és szerepeltek itt a régi osztálytársaim, régi barátaim, énekesek, színészek.
Enyhe mozgásra, lökésekre, hangokra rezzentem fel, de annyira nem zavartak, hogy felkeljek, még közel sem volt vége az álmomnak, közel sem voltam kipihent, hagytam, hogy visszarántsam az álomvilág, biztosan csak lényörvény volt.
Újabb zötykölődés volt, amire már felpattant a szemem, és észrevettem, hogy egy kocsiban ülök.
Az első, amit megláttam a vezetőülése volt, tudtam ez nem limuzin, egy kis taxiban ülhetünk.
- Hogy kerülök ide? – hunytam le a szemem, és lassan feltoltam magam.
- Hoztalak – hallottam meg azt a hangot, amin napokig csak én beszéltem.
- Úristen… és hogy bírtál el? – hanyatlottam vissza az ölébe.
- Férfi és vámpírerővel már nem is olyan nehéz, mint abban a kis törékeny testben, amivel te rendelkezel – mosolygott, és lehajolva belecsókolt a nyakamba.
- Hiányoztál te bunkó – nevettem el magam, és elfeküdve öleltem át a combját.
Végre meg volt a biztonságom.
Kinéztem oldalra, láttam elsuhanni magam mellett Olaszország nevezetességeit, és önkéntelenül is az jutott eszembe, hogy ez az első alkalom, hogy olasz földön járok, és az is lehet, hogy egyben az utolsó is.
Lefejtettem a vállamról Damon kezét és felültem mellé. Ránéztem az arcára, láttam, hogy ő is elgondolkozva mered a tájra. Tudtam, hogy innen származik, most hazaérkezett.
Bal kezemmel magam felé fordítottam az arcát, és megcsókoltam. Nem lepődött meg, egyből viszonzást nyertem, majd a kezdetben szerelmes csókunk szenvedélyessé vált, lassan átmásztam az ölébe, és szembeültem vele.
Elhúztam tőle az arcom, és rámosolyogtam. Csillogó tekintettel nézett rám, fél kezével hátrasimította a hajam.
- Tudtad, - kezdett bele a vállamról letolva a felsőm pántját – hogy Olaszország sokkal szabad szelleműbb, mint bármelyik másik ország?
- Én nem ezt hallottam – suttogtam vissza az inge gombjával matatva.
Válasz nélkül hagyott, és maga mellett megnyomott egy gombot. Hátrapillantottam és láttam, ahogy lassú zümmögéssel leereszkedett az utasteret, és a vezetőt elválasztó fekete üveg.
Cinkos tekintetem visszavillantottam rá, és szélesre húztam a szám.
- Újra működik a mosolyod – suttogta lassan a nyakam felé hajolva, hogy lágyan belecsókoljon.
Oldalra bicsaklott a fejem, halk sóhaj hagyta el a szám. Egyik pillanatról a másikra az ülésen fekve találtam magam, felettem egy kék szemű, eszméletlen pasi arcával.
- Elég furcsa helyzet, úgysem tennéd meg.
- Nem –e? – húzta fel a szoknyám egyetlen mozdulattal.
Érzetem, ahogy elvörösödök, mindenem elönti a pír, ahogy a szívem a legnagyobb fokozatra kapcsol.
- Kételkedsz még?
- Kicsit… - suttogtam, és szorosan lehunytam a szemem, nem akartam látni, akármit tesz, mert azután biztosan nem bírok magammal.
Egy anyag lágy súrlódását hallottam, aztán egy meztelen test simult szorosan az enyémre.
- De… de mi egy autóban ülünk – nyögtem ki a szavakat nehezen, miközben eltűnt rólam a felsőm.
Egy lágy csókot nyomott a köldököm fölé, majd felfelé haladt a szájával. Halk nyögések és sóhajok hagyták el a szám, miközben tudtam, hogy egy kocsiban vagyunk.
- Valóban ott. Szégyenlős vagy? Félsz?
- Egyszerűen csak… csak… - szája elérte a mellemet, amelyet ezután a keze is követett.
- Csak mi? – pillantott fel rám.
- Csak… – leheltem, és éreztem, ahogy a szája a nyakamra csúszik, és lassan belecsókol a kis gödröcskébe.
- Hm? – húzta végig bal kezét az oldalam vonalán.
Lehunytam a szemem, és egyik kezemet a nyakára tettem, és végig simítottam a tarkóján.
Remegés futott át a testén, pont olyan, amit vártam. Tudtam, hogy ez a gyengéje. Egy pillanatra megmerevedett, és láttam, hogy megcsillan a szeme.
- Ez aljas volt – fordult felém villámló tekintettel, majd lehajolt, és óvatosan beleharapott a számba.
Az ajkai után kaptam, és szenvedélyesen megcsókoltam. A bugyim észrevétlenül került a keze közé, én pedig akaratlanul omlottam karjaiba, tehetetlenül megadva magam védelmező ölelésének.
Kezemet kiszabadítottam a szorításából, és szorosan magamhoz húztam őt, érezni akartam, de az váratott magára. Az eddig az az arcomat kényeztető keze egy pillanat alatt eltűnt, majd egy óvatos mozdulata után újra megéreztem. Száját egyből az enyémre tapasztotta, hogy ne nyögjek fel.
- Damon megőrülök – sóhajtottam elnyíló ajkakkal.
- Tudom, ezt az előbbiért kapod – nevetett az arcomba, de én már lassan csak egy fátylon át hallottam a hangját, a kéj emésztette a testem.
Érzetem, hogy már nem bírom tovább, erősen megfogta mindkét karját és megszorítottam, a következő pillanatban viszont mindkét keze az arcomon volt, és hevesen megcsókolt.
Enyhén felemelkedett rólam, majd belém hatolva feküdt vissza.
Pár percre minden a helyére került, és én tisztán láttam mindent. Tudtam, hogy hamarosan vége lesz, és akárhogy alakul, jó lesz. Boldogok leszünk.
Ha végül mégis elbuknánk, teljesítettük a sorsunkat, semmi sincs elveszve. Én már nem élem meg a jövőbeli borzalmat, ami eljöhet.
Már nincs menekvésem, az opciók adottak, csak tudni kell választani. Mint Damonben. Ki tudja meddig lettünk volna még ott, ha nem találjuk meg a helyes emlékeket.
Átkaroltam őt, és soha nem akartam elengedni. Boldog voltam, hogy adhattam neki, és imádtam, hogy ad nekem. Remegve adtam át a testem egy magasabb dimenziónak, annak, akitől bárcsak sosem kéne visszajönnünk.
Fáradtan pihegtünk egymást tartva, mikor egyszer csak felemelte az arcát, és rám nézett.
- Szia – csókolt állon.
- Szia – mosolyogtam rá, és lehunytam a szemem.
Álmomban Jonas sétált felém nyugodt, lassú léptekkel. A fűben ültem, körülöttem fehér virágok nyíltak, éreztem édes illatukat, amik szinte elbódítottak. A szél lengette a hajamat, a fürtök lágyan veregették a hátam, ekkor vettem csak észre, hogy hosszú hajam begöndörödött, és rózsaillatúan szállt a levegőben. Egyszerű fehér nyári ruhában voltam, meleg volt, a Nap kellemesen melengette a testem.
Próbáltam felülni, de nem ment. Nem engedelmeskedett a lábam, nem tudtam mozgásra kényszeríteni. Percek múltán adtam fel a küzdelmem, és minden figyelmem a közelgő farkasra tereltem.
Nem volt benne semmi különleges, mégsem tudtam levenni róla a tekintetem. Lassan elért, és leguggolt elém. Kezét megtámasztotta a lábán, úgy mosolygott rám.
- Segítsek?
A mosolya… az a mosoly annyira édes volt.
- Nem tudsz – sóhajtottam fel. – Nekem sem engedelmeskedik a lábam.
Hátrapillantott, majd vissza rám. Vállat vont, és felállt, majd felém nyújtotta a jobbját.
- Hagy próbáljam meg.
Nem volt veszteni valóm, megkapaszkodtam a kezében, ő pedig egyetlen rántással felhúzott a földről.
- Huh – nyögtem, és éreztem, ahogy elveszítem az egyensúlyom.
Mielőtt eleshettem volna, az ölében voltam, nekem pedig annyi időm nem volt, hogy levegőt vegyek.
- Nyugi, nem esel el – nevetett fel, és elindult velem előre.
- Tudod az első találkozásunk óta, nem biztos, hogy biztonságban érzem magam a karodban. Ha jól emlékszel annyival elégítetted ki a kíváncsiságom afelől, hogy miért fekszel, hogy elestél. Nem túl biztató.
- Sajnálom – húzta össze a szemét, majd újra mosolygott. – De mivel te most képtelen vagy járni, azt hiszem meg kell bíznod bennem, és az erőmben.
Ebben egyet kellett értenem vele.
- Miért álmodom veled? Hol vagyunk?
- Én irányítom az álmod, ez csak a tied, én belógtam ide, itt akartam lenni, esélyt akartam – mondta, majd a semmiből hirtelen feltűnt padra ültetett le óvatosan.
- Esélyt? Mire? – néztem fel rá, miközben ő a távolt kémlelte.
- Hogy beszélhessek veled, hogy veled legyek – pillantott rám, és nem engedte el a tekintetem.
Perzselően égetett, annyira határozott volt, tiszta, és vonzó, hogy bármennyire is el akartam kapni a tekintetem, valami nem engedte, és ez az erő az őrületbe kergetett.
Néztem a szemét, és mintha húzott volna, a testem megindult felé, ügyet sem vetve az eszem tiltakozására. Csönd volt, az a feszültséggel teli csönd, amikor a légzésem felgyorsul, szinte magamnak kell figyelnem arra, hogy normálisan vegyem a levegőt, amikor olyan gyorsan ver a szívem, hogy tudom, ő is hallja. Amikor vagy elönt a pír, vagy falfehér leszek, és szinte nyelni sem merek, mert tudom, hogy hangos lenne, vagy megtörné a pillanatot.
Azt a pillanatot, aminek nem is kellett volna bekövetkeznie.
Miért néz így rám? Miért közelít felém azzal a mosollyal?
Tennem kell valamit, bármit. Hirtelen felálltam, pontosan a mellkasába ütközve.
Egyik karját a derekamra tette, és közelebb húzott magához. Mélyen beszívtam az illatát, miközben erőtlenül próbáltam eltolni magam a testétől.
Felemeltem a fejem, és könyörgő pillantást vetettem rá. Elmosolyodott, és leengedte a kezét a derekamról, miközben rajtam érzelmek sokasága futott át, és képtelen voltam eldönteni, hogy melyik is az erősebb. Felsóhajtottam, hogy elengedett, egy kísértéssel kevesebb, mégis valahogy csalódott voltam, sajnáltam, hogy nem fog már át, egyfajta támasz nélküli fájdalom futott át rajtam, aztán eszembe jutott Ő.
Ő, akit úgy utálok, akit néha a pokolra kívánok, aki az egyetlen, hogy velem szembeszálljon, akit szeretek.
Elhátráltam egy lépést Jonastól, de a lábam még mindig nem volt az igazi, egyetlen, majdnemhogy színházi eséssel landoltam a karjaiban.
Szorosan lehunytam a szemem a következményektől rettegve, mire meghallottam egy kuncogást. Ránéztem, ő pedig az én kivörösödött arcomat vizslatta csillogó szemekkel.
- Katie, úgysincs menekvés. Jobbat is kaphatnál, mint az a Salvatore, én csak a te érdekedet tartom szem előtt.
Sokkolva meredtem rá, semmi értelmes mondat nem jutott eszembe. Mégis hogy gondolta?
- És… és ha szeretem? – kérdeztem elfúlva, szinte tudattalanul.
- Akkor magadat áltatod. Mindig itt leszek, minden álmodban részt veszek, meglátod mennyivel jobb vagyok.
- Te bolond vagy!
- Lehet – engedett le lassan a földre – viszont nem hagyom, hogy bajod essen, megvédelek, és az a Salvatore téged mindig bánt, én sose tenném.
- Nem értesz te semmit – köptem oda, és lehuppantam a padra.
- Minden csoda három napig tart – mosolygott, mire én elkaptam a tekintetem róla, és elkezdtem a fejemet rázni, hátha kikeveredek ebből az álomból.
- Az enyém nem – morogtam szédelegve a semmit sem használó fejrázás után.
Idegesen vágtam az öklöm a padba, mire egy hangos reccsenés volt a válasz.
- A francba… A büdös francba – szorítottam magamhoz szitkozódva a lüktető kézfejem.
- Ez fájni fog! – jósolta meg, és leguggolt elém, hogy kezébe vegye az enyémet.
- Nincs rád szükségem – pattantam fel, és gondolkozva rohantam a semmibe.
Hogyan ébredek fel? Minden álmomban ott lesz?
- Damon! Damon segíts! Damon – sírtam el magam, csak ezt az egy nevet hajtogatva. – Kérlek – suttogtam, mielőtt megbotlottam volna, és térdre zuhanva zokogásban törtem volna ki.
- Ugyan, Katie, ne sírj! Nem akartalak megijeszteni, nem akarlak bántani. Épp ezt magyaráztam.
- Rohadtul nem sikerült! – sziszegtem felé könny-áztatott szemekkel.
- Damon – leheltem, és erőtlenül lehunytam a szemem.
- Katie! Katie, jól vagy? Mi történt veled? Katie, hahó!
- Hagyjál, utállak – suttogtam megtörten.
- Szép. És azt elárulod mit tettem? Katie, neked vérzik a kezed, mi az isten történt veled, míg én aludtam?
Lassan nyitottam ki a szemem, ami olyan ólomnehéz volt, mintha csak egy rövid alvásból, fáradtan ébredtem volna. Megpillantottam összepréselt száját, értetlen arcát, ragyogóan kék szemét az értetlenül összevont szemöldök alatt, és megdobbant a szívem. Villámgyorsan megragadtam az inge szegélyét, és magamhoz rántottam. Két kezem a hátára fontam, arcomat a nyakába temettem, és szorosan lehunytam a szemem, biztonságot akartam.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva, miközben a hátamat simogatta.
Nem válaszoltam, csak még inkább szorítottam, és mélyen beszívtam az illatát.
Damon.
- Álmodtam. Féltem… félek – leheltem halkan, és elhúzódtam az ingétől, hogy a szemébe nézhessek. – Ne hagyj aludni!
- De mi a fenéről beszélsz? – siklott értetlen tekintete az véres kezemre.
- Nem tudom, én… én… - hüppögtem értetlenül, nem tudtam mi van velem.
- Jól van, nyugi. Majd megbeszéljük, most pihenj.
- Nem – toltam el magamtól hirtelen, és egy szempillantás alatt magamhoz tértem. – Nem alszom, nem pihenek, figyelek, dolgozom. Ne altass!
A lehető legmesszebb mentem Damontől, és mindkét kezem az autókilincsére fűztem, erősen markoltam, nem akartam elengedni semmi áron.
Arcán láttam kiütközni a döbbenetet, az értetlenséget, az aggódást, de nem tudtam mit mondani.
Pár percig csend honolt a taxiban, én a suhanó fákat nézve, Damon pedig engem.
- Mi történt? – kérdezte fojtott hangon, egy mozdulatot sem téve felém.
Lassú mozdulattal felé fordítottam a fejem, és ránéztem az arcára, valamiféle jel után kutatva.
- Hallottál? Hívtalak.
Aprót bólintott, mire én lesütöttem a pillantásom.
- Féltem – remegett meg a hangom, és hogy visszanyerjem az önuralmam, újból az utat kezdtem vizslatni, néztem a mellettem elszáguldó olasz autókat. Némán hagytak el minket, egyik a másik után.
- Kétségbeesett volt a hangod. A nevemet kiáltottad, én pedig felriadtam, és ráztalak, de nem keltél. Aztán megláttam a kezed, ahogy vérzik, és enyhén elkezdtelek pofozgatni, de semmi. Mintha minden erőd elhagyott volna suttogtad, hogy kérlek, én pedig nem tudtam mit tegyek. Lehúztam minden ablakot, és ráztam a vállad, de a nyögés után, csak percek múltán ébredtél fel.
Mindkét kezem levettem a kilincsről, és visszakúsztam Damon mellé. Átöleltem, mire ő a vállamat átkarolva húzott magához.
- Ki volt ott?
Szólásra nyitottam a szám, de nem jött ki hang. Becsuktam, és újra megpróbáltam, de képtelen voltam beszélni.
- Kath? Ő halott, nyugodt lehetsz.
Nagy levegőt vettem, és kimondtam a nevet, de egy hang sem hallatszott a kocsiban.
- Mi? – fordult felém értetlenül.
Elismételtem a nevet, hátha leolvassa a számról, ha már hangom nincs.
- Katie, te a saját neved suttogod el újra és újra. Biztosan jól vagy?
ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓóóó, ÚÚÚÚÚÚúristen, ez gecijórészvolt! minden volt benne, amit szeretek.. Katie Damon testcsere humor, egy kis 18+ végre valahára és a szadista perverz énem is megkapta a táplálékát ezzel az álommal.. ^^ imádom az ilyen psziho dolgokat! jöhet! még!
VálaszTörlésMegyek is köv fejezetre!
Pussssssssz <3<3<3U.
u.i. RSS Feed HALJÁ MEG! :@@@@